My personal story

R: (…) De hozzájárult, a vál..., az életem változtatásához nemcsak ez, hanem az is, hogy a gyerekek nőttek, minél több és több any..., pénzre lett volna szükség. Na most adódott egy olyan alkalom, hogy, hogy abban a házban, amelyikben én laktam, abban a tanács, akkor még tanács volt, felkérte az embereket, hogy aki akarja, a, azokat a helyiségeket, amik nincsenek kihasználva, bármire, vállalkozásra, vagy, vagy mire, vegyék ki, bérleti díj ellenébe, vagy vásárolják meg a tanácstól, és én kaptam az alkalmon, azt mondtam a férjemnek, hogy otthagyom a telefongyárat, itthon maradok, olyan munkát fogok végezni, vagy megkere... keresek olyan otthoni munkát, hogy a háztartást is el tudjam látni, ugye naponta kellett főzni, a gyerekeket ellátni, és hogy olyan, és mégis tudjak jól keresni, próbálkozzunk meg avval, hogy én itthon maradok, és ezt a helyiséget kibéreljük, és varrodát nyitok, vagy bármi, vagy üzleteléssel, vagy bármilyen olyan munkát, amit mint nő el tudok látni. Na, ez bevált, ez a kísérlet, és tulajdonképpen itt a, hogy nő vagyok, ez hasznos volt, mert aztán idővel a, a va..., a varrás is meg az üzletelés is, egy kézimunkaüzletet nyitottunk, az is hozzájárult ah...ho, hogy nő vagyok, ez hozzájárult ahhoz, hogy jobban tudtam az üzletet irányítani. Főleg nők jártak az üzletbe, a kapcsolatot jobban megtaláltam velük. Aztán kiala..., kialakult a..., és hát tulajdonképpen így alakult ki az, hogy, hogy a mai napig is az üzlettel foglalkozom. A, az üzletet később a férjemmel megpróbáltuk kibővíteni, az sikerült is, közbe a tá..., abban a házban, társasházban, ahol lakom, közös képviselő választás történt, és elvállaltam ennek a, ezt a munkát, mert ott is ú..., ott is az volt a helyzet, hogy egy férfi végezte a, a közös képviseletet és nem találta meg a hangot a ház lakóival, de mivel nekem nagy érdekem fűződött a, ahhoz, hogy ez a há..., a lakott házban minden jól menjen, itt volt az üzletem a belső udvarban, az első emeleten laktam. Fontos volt az, hogy ebben a házban jól történjek a dolgok. És már akkorra kialakult az, hogy úgy éreztem, hogy tudok az emberekkel bánni. És én tudatosan fejlesztettem is ezt a képességemet, hogy olyan könyveket tanulmányoztam, hogy hogyan kell pozitívan hozzáállni valakinek a, a viselkedéséhez, hogyan kell az emberekkel beszélni, hogy kell megközelíteni őket. És ez bevált a közös képviselőség elvállalásánál, úgyhogy a mai napig csak hasznom van ebből. Lehet, hogy ha férfi lennék, akkor talán, talán nem erre a területre orientálódtam volna. Szóval énnekem, tudatosan alakítottam ki, hogy kihasználom, hogy nő, a nő, a nőiességemet. Úgyhogy a mai napig is, pedig most már 72 éves vagyok, a férfiak nagyon készségesek hozzám, nagyon, bármit kérek, bármit megbeszélünk, mindent teljesítenek, nincsenek vitáim velük, szinte szeretettel jönnek dolgozni a házban, akár tetőfedő, akár festő, mert évtizedek óta fönnáll a kapcsolat. Ezáltal munkám is sokkal könnyebbé és kényelmesebbé vált. A férfiak egymás között, úgy érzem, mindig, hogy sok vitát keltenek. Mindegyik jobban r..., magár..., ráerőlteti a másikra az ő tudálékosságát, és nem nagyon akarja elfogadni a másiknak a, a jobb vagy nem jobb, vagy nem meggyőzni akarja a tudásáról, a képességeiről, hanem, hanem rá akar telepedni. De én másképp befolyásolom ezeket a történések, történéseimet, hogy nem rátelepszem valakire, hanem inkább próbálom úgy irányítani, hogy meg..., me..., megpróbálja tudomásul venni, hogy esetleg jobb az, amit én, az én elképzelésemet, hogy próbálja abba beleélni magát. Szóval én tudatosan viselkedem így, ahogy vagyok. Az üzletben is kialakult egy vevő-eladók közötti rendkívül jó kapcsolat, mert hossz..., évtizedek óta, az első pillanattól, hogy, hogy üzlet van, visszatérnek a régi vevők, és ez tartja fenn a mai napig az üzletet. Nagyon szeretnek bejönni, elbeszélgetünk mindenkivel, vannak olyanok, akik már 35 éve visszajárnak az üzletbe.

I: Tehát akkor nem csak turisták járnak, mert te ugye, (interjúalany neve), hagyományos kézimunkát...

R: A… úgy alakult ki, hogy a turizmus az országban kifejlődött és észrevettem, hogy a kézimunka üzletben elég sok külföldi fog..., jött be. És így alakult ki, hogy nem csak a magyarok jöttek, hanem a külföldiek is, így ezáltal fejlesztettük ki a férjemmel az üzletet, hogy akkor a magyar kézimunkát kezdjük el árulni, mer azt szeretik a külföldiek, nagyon, nagyon is gazdag a ma..., a, a világon talán a leggazdagabb a magyar, magyar népművészet és annak a kézimunka területe is rendkívül gazdag. Ezt tudatosan, könyvekből áttanulmányoztuk, úgyhogy sokat foglalkoztunk vele. És nagyon tetszett a külföldieknek is, meg a magyaroknak is, hogy bármilyen mintáról, akár kalocsai ma..., mintáról, akár matyó mintáról volt szó, vagy, vagy hövelyi mi..., hímzésekről, hogy mindegyikről el tudtuk mondani a származását, hogy honna..., honnan valók, hogy készülnek, milyenek a színei, mit kell megcs..., hogyan kell csinálni. A magyarok azér’ jártak az üzletbe, mer nem csak megvásárolták a fonalakat, az alapterítőket, hanem el is magyaráztuk, hogy hogy kell; ahogy elkészítették, visszahozták, megmutatták, megbeszéltük, tehát a kapcsolat így alakult ki. Aztán idővel a külföldiekkel is így alakult ki a kapcsolat. Én német, németben vol..., vagyok perfekt, a férjem, amíg élt, ő az angolt vitte. Azóta az angolban én egy kicsit fejlesztettem magam, hogy tudjam az angolokkal is a kapcsolatot tartani. És mivel édesapám olasz volt, én olaszul is tudok, úgyhogy, úgyhogy az olasztudásomat is fejlesztettem. Persze, ezeket már csak olyan szinten, ami az üzlethez szükséges. Mer hát... (kicsit nevet) nem szükséges olaszul perfektül megtanulni, akkor amikor, és sok munka, sok volt, a, amit én csináltam, tehát, az üzlet… terület, az üzlettel kapcsolatban egy maximumot próbáltam kihozni magamból. És dolgozni nagyon szeretek. Énnekem a 24 órából, ha huszon, 20-at kell dolgozni, azt szívesen csinálom, én nem fáradok el a munkában. Erőltetni kellett magamat arra, hogy, hogy, hogy, hogy… tulajdonképpen a nőiességemet használjam ki ezen a területen. És úgy érzem, hogy hát ez valamennyire sikerült (kicsit nevet).

I: Ami, ami tehát akkor a jó kommunikációs készség, az empátia...

R: Igen, az empátia az, ami, az, ami sokat segített. Lehet, hogy ha férfi lettem volna, vagy férfinek születek, akkor talán nem alakul ez így ki ez, azér’ alakult ki, mert adódott ez az üzleti lehetőség, és úgy, a láttam, hogy a környezetemben is, hogy milyen sok vita, probléma adódik abból, hogy két ember összeül és, és ötödik mondat után már veszeksz..., veszekedéssé fajul a beszélgetésük. Hogy ez ne történhessen meg, ezt tudatosan alakítottam magamban ki, de hát lehet, hogy, ha férfi lettem volna, akkor, akkor nem így alakul az életem.

I: Amikor, ugye mint ház, tehát a, a közös ké..., házkezelő, közös képviselő, akkor említette is, (interjúalany neve), hogy, hogy vannak tetőfedők, különféle munkákat el kell a házban végezni, hogy jönnek ilyen munkások, hogy nem tapasztalt olyat, hogy esetleg, volt, nem volt olyan brigád, vagy olyan munkás, aki kihasználva azt, hogy látja, hogy itt egy női közös képviselő van, és akkor esetleg nem ért hozzá, akkor olyan minőségű...

R: Igen, adódott ilyen, de én már, amikor valakit ide hívok dolgozni a házban, én már előtte, azt a fajta munkát ő, őnélküle megpróbálom megtanulni. Tehát ha valaki idejön egy tetőt javítani, akkor én is fölmegyek vele a tetőre, én is tudom azt, hogy milyen cserepet kell használni, mer meg..., mer, mer már ismerem, hogy melyik léc az, amit nem, nem használ, tehát megpróbálom a, valamennyire az ő tudásához, szakmai tudásához igazítani magam, és ha ő ki akarta volna használni, tehát 5-6 mondat után már látja egy férfi is, hogy hát, hát lehet hogy ez egy nő, és, de hát nem fogom tudni átvágni, mer’ ért hozzá. Tehát az embernek ki kell alakítania azt, hogy ne vághassák át. Egy nő, sajnos… alkalmazkodnia kell a másikhoz, a, a végzettségéhez, tehát egy tetőfedővel, a szakmájához, vagy egy festőhöz, vagy ha, ha nem tudtam, hogy például a festőnek, mér azt a festéket használja, akkor én mástól megkérdeztem, hogy mi a különbség a festékek között, tehát a festő sem...

I: Tehát utánanéztél...

R: Tehát én utánanéztem, és engem nem nagyon tudtak átvágni. Ha volt olyan az életemben, akkor annak megmondtam, hogy nagyon sajnálom, de akkor nem, nem folytatjuk a munkát. Tehát nagyon határozott voltam és... Viszont én is, mindent, amit megkértek, megbeszéltünk, megígértem, azt teljesítettem, tehát ezeknél az embereknél rendkívül fontos, hogy megkapják a pénzüket, a megbeszélt pénzüket, időre, abban a pillanatban, abban az összegben, és, és úgy ahogy eredetileg megbeszéltük. Hát, vannak olyan közös képviselők ...nők, akik ezt nem így csinálják, vagy férfiak, mer’ megbeszélnek egy bizonyos összeget, aztán azt gondolják, hogy ráfogják a munkára, hogy ez nem jól végzett, végezte el a munkát, nem néznek eléggé utána, és akkor le akarnak faragni a pénzből. Ezt végső célnak nem ...tűztem ki. Én úgy tűztem ki, hogy menet közbe figyeljem a munkát, hogy jól végzik-e a munkát, utána is mentem, mindig ott voltam a munkással, és ezáltal nem voltak különösebb, volt egyszer-kétszer, amikor volt probléma, de akkor, akkor azokon túl is adtam.

I: Tehát akkor azokkal, azoktól megvált.

R: Igen, azoktól rögtön megváltam. Volt ilyen, rögtön megváltam tőle, tőlük, és nagyon határozott tudtam lenni, úgyhogy...

I: Tehát határozott, de ugyanakkor meg empatikus, meg, tehát...

R: Igen, azt átveszik, azt átveszik, ha valaki határozottan igent vagy nemet tud mondani, azt..., és azt is észreveszik, ha valaki bizonytalan. De nő is, férfi is. És akkor azt a másik fél ki tudja használni, tehát nem szabad engedni ebből. Ebből a, a például a közös képviseleti munkánál ez nagyon fontos. Az üzleti munkánál meg, meg az, hogy az ember mindig jóke..., sugár..., su..., tudja sugározni az ember, hogy jó kedvem van, hogy nem vagyok fáradt, hogy nem vagyok ideges. Egy kicsit feldobott hangulatban kell fogadni a vevőket. Mindig mosolyogni kell rájuk, az nem kerül pénzbe, hogy mos..., visszamosolygunk valakire. És ezek a, ezeket meg az üzletben lehetett használni. Az üzletben viszont nagyon kellett alkalmazkodni az emberekhez, mert ha a vevő olyan típusú volt, hogy, hogy nem volt hajlandó elfogadni a segítségemet, akkor nem sza..., nem volt szabad rátelepedni, hogy a nyakába megyek, két lépésre figyelem, hogy most ellop-e valamit, vagy hozzányúl-e valamihez, vagy áthelyezi-e az árut, hanem rá..., me..., vissza kellett vonulni, és hagyni kellett, hogy ő válasszon. Ugyanakkor a másik típusú vevőnél meg segíteni kellett, bizonytalan, rá kell beszélni valamire, szóval ezeket mind meg kellett tanulni az üzletben. És, hát én nagyon élveztem, hogy, hogy ezeket itt meg kell tanulni, és ezt gyakoroltam is, tudatosan.
(…)

I: Igen. És azt említette (interjúalany neve) még mielőtt bekapcsoltuk a magnót, hogy, hogy volt ilyen bedolgozós munka is, ugye?

R: Igen, itthon maradtam, itthon maradtam, és azt tanácsolták, akkor alakultak ki, hogy ilyen maszekok jöttek létre a városban, különböző pulóvereket kellett összevarrni, ... és ilyen, ilyen bedolgozást vállaltam. Megtanultam varrni. Hát igaz, hogy egész életemben, amikor férjhez mentem, azt mondtam a férjemnek "Én egy gombot nem tudok fölvarrni ." (nevet). És...

I: Ezt ő hogy fogadta?

R: (nevet) És ő viszont, őneki megvolt a képessége hozzá, mert az ő szülei szabó, az ő szüleinek szabósága volt. (város neve) egyik leghíresebb szabósága volt, és még a háború előtt, és ő a szülei révén megtanulta a férfi-női szabóságot. Kitanulta az egyetem mellett. Egyetem..., végzett..., igen...

I: Akkor tudott varrni, vagy szabni.

R: Igen. És azt mondta, nem baj, hogy "Nem baj, majd megtanul..., megtanítalak." Úgyhogy én úgy kezdtem hozzá a, ehhez az itthoni munkához, hogy, hogy fölmondtam a telefongyárban, vettem egy varrógépet, egy ilyen Singer varrógépet. Először is szétszedtem, hogy egyáltalán mit kell vele csinálni, összeraktam, és azt mondtam a férjemnek, na most taníts meg varrni. És az alaplépésekre megtanított, és ismerősök, és az egész várost körbejártam, az összes, legalább 100, de, de még akik léteztek, vagy 150-en is, az összes kötőshöz elmentem, és mondtam, hogy bedolgozási munkát keresek. És hát a sok, sok… számok tükrében adódott 1-2, hazahoztam és letettem az asztalra, hogy "Na mondom, most segíts összevarrni!" Na, így a, így kezdődött az én varrási munkám.

I: És akkor ő segített? Megmutatta?

R: Segített, megmutatta, hogy hogy kell. Én nagyon szorgalmas típus vagyok, megtanultam, úgyhogy fél év alatt én úgy belejöttem, hogy olyan sok munkám volt már, hogy naponta 20 órákat kellett dolgozni. Sőt, volt úgy, hogy egy héten egyszer-kétszer egész éjszaka fönn voltam, és nagyon sokat is kerestem vele. Más bedolgozók, azok irigyeltek engem, mert hát elmentek 3-4 kötőshöz, mondjuk a..., 3 kötős, vagy ha 10 kötőshöz ha elmentek, abból egy munkát adott neki, és az egy munkával akkor elbíbelődött egész nap. De én még egy szövetkezetbe is beiratkoztam, ott is kötési munkával, úgyhogy szövetkezeti tag vo..., is tag voltam, és vagy 15 maszeknak dolgoztam. Ugye nekem annyi munkám volt, hogy amikor elmentünk a férjemmel, szerettünk szabadságra menni, külföld..., vidékre menni, külföldre, az országot járni, két hétre elutaztunk, akkor nekem 5 bedolgozónak adták ki az én egy munkámat. Mer annyira, annyira jól tudtam csinálni. De hát ehhez a, az a képességem kellett, hogy én nagyon szeretek dolgozni, és, és borzasztóan sok akarat van bennem, és hát a horoszkópom szerint is (nevet). Úgyhogy én nagyon, ha megragadok valamit, akkor azt a végigviszem.

I: Aha.

I: Borzasztó erős akaratú vagyok. Hát ez lehet, hogy ha férfi vagyok, akkor nem így alakult volna, ezt nem tudom.

I: És a férje (interjúalany neve)-nek ekkor dolgozott teljes állásban valahol?

R: A férjem, akkor amikor én elkezdtem ezt a varrást, meg az üzletelést, abban az időszakban jött nyugdíjba. Ő idősebb volt nálam 15 évvel, és ő akkor már nyugdíjba jött, nyugdíjba ment, és be..., így az üzletbe be tudott segíteni. A szellemi hátteret fedezte, mert a gyakorlati részt, azt mindent én csináltam. De a szellemi háttér mellett még abban is besegített, hogy hétvé..., é..., hétvégeken, vasárnaponként vidékre jártunk, a különböző területekre, Kalocsára, Mezőkövesdre, meg a különböző helyeken, ahol a kézimunkákat össze lehetett szedni, az Alföldre, Szegedre. Akkor ő a kocsi vezetésével foglalkozott, én meg szépen a kocsi hátuljába ültem, és adminisztráltam, intéztem a, a, ott is dolgoztam. Amire lementünk, már a, a kész árut fogadtuk, átvettük, hazajöttünk, tehát ő is besegített az üzletbe mint sofőr, vagy mint adminisztrációs hátteret is elintézte a különböző… Ő a végzettségénél fogva jobban tudott a, a intézkedni a, a hivatali területen. Tehát az adóbevallások, meg ilyen, ügyvédi, mer ő ügy... mint ügyvéd értett a, a dolgokhoz. Úgyhogy azokat a...

I: A jogi hátteret...

R: A jo..., az, azt ő végezte, igen, azt ő végezte. Aztán mellette szépen lassan megtanultam én is. De hát ebbe kisegített.

I: Igen, és akkor azt lehet, hogy a magnóra még nem mondtuk el, tehát hogy ez a bedolgozási munka vált át aztán az üzletté.

R: Igen, ez a bedolgozási munka vá..., eleinte a lakásban csináltam a varrást, aztán az is kibővült, adta a lehetőséget a, a, az, hogy a házban volt egy 10 nm2-es nem használt mosókonyha. Azt 30 éve, a háború óta nem használta senki. Azt kialakítottuk magunknak. Oda levittem a műhelyt és arra adták ki az engedélyt, hogy kézimun..., mivel nem tudtak másra engedélyt adni, kézimunká,,, kézimunka képesítésre adták ki az engedélyt. Hát így alakult, hogy a ne csak varrjak akkor, kézimunkával is foglalkozzunk. És így alakult ki, hogy kézimun..., először mint kézimunka üzlet működött, aztán mint, a vállalkozás átalakult népművészeti bolttá. Akkor a népművészetet később, amikor már a városban nagyon sok népművészeti bolt volt, fejlesztettem tovább, hogy kezdtem a magyar paprikával foglalkozni egy ötlet kapcsán. És bevált, mert, mert mint magyar terméket, kíváncsiak voltak a külföldiek rá. Aztán ez fejlesztette tovább, hogy nem csak a paprika, hanem a magyar specialitásokat is bevittem az üzletbe. A téliszalámit, a tokaji bort, a, a libamájat, ami tulajdonképpen, és így alakult, hogy most már magyar specialitások üzletté alakultunk át. Ez a fejlesztés is azér’ alakult ki, mert a forgalom növelése miatt szükség volt rá.

I: Igen. Egyébként egy, egy nőtől jött ez a paprikaárusítás ötlete?

R: Igen, egy nőtől jött. Kalocsán, akihez jártam áruért, kézimunkáért, blúzokért, hímzett blúzokért, ők a paprikával foglalkoztak. És kérdezte, hogy hát "Nem tudnál paprikát eladni az üzletedben?" És elkezdtem ezen gondolkozni, hogy "Mi a csuda lehet ez, hogy paprikát fogok árulni egy, egy kézimunka üzletben." Aztán az ő segítségével alakult ez ki. A következő vidéki utamon megbeszéltük, hogy hát hogy képzeli el, és hát próbáljuk meg, az üzletem egyik sarkában. Ő megcsinálta a paprikának a csomagolását, a díszítését és azt kiraktuk az üzletbe, és azt tapasztaltuk, hogy, hogy a vevő, a külföldi vevőket nagyon érdekelte. Hozzáfűztük aztán, hogy könyvet vásároltunk, annak a paprikatörténetét, a paprikának a magyar, a története benne van, hogy, hogy… hogy is alakult ki, hogy híressé lett a magyar paprika. Szentgyörgyinek is a, a paprikával való, ugye a C-vitamint abból találta fel, a C-vitaminnal kapcsolatos dolgait is ugye megtanultuk. Ezt mind a vevőknek átadja az ember, elmeséli, és hogy mire lehet használni egy paprikát, hogy lehet, mert a külföldön élő német, francia, hát még amerikai nők is, nem igazán tudják, hogy, hogy a magyar paprikát hogyan kell használni. És mi el is mondtuk nekik, hogy melyikkel, csak az édes paprikával vagy a csemegével lehet főzni, az erőset nem szabad beletenni főzéshez, azt csak a legvégén, és, és úgy örülnek, amikor jönnek, és mondjuk egy paprika helyett vesznek öt paprikát. Mert hát elmondják a szomszédnak, és akkor tudják értékelni, hogy mit is jelent a magyar paprika. Mert külföldön a paprikát úgy árulják, hogy grammonkénti, én külföldön sokat jártam, grammonkénti csomagolásban, csak csilinek ismerik és csak mexikói paprikákat ismernek és csak, csak, tehát díszítésre használják. Igazából a magyar konyhát, konyha..., attól lett olyan híres, hogy a paprikával lehetett olyan ételeket előállítani, ami egyedül magyaros termékek, így a gulyás, a, tehát a gulyáspaszta, a gulyás termékek is benne vannak most már az üzletben, mer’ hát azt is vi... viszik, és jönnek Magyarországra a turisták, akkor gulyáslevessel kínálják meg őket és elcsodálkoznak, hogy milyen más íze van, mint amit ők otthon használnak. Nahát akkor hozzáveszik a paprikát itt nálam, én elmondom, hogyan kell vele főzni és hát ezek az emberek, akik ilyen, ilyen tanácsot hallottak, azok nagyon szívesen visszajönnek. És bizony vo..., amikor volt probléma a paprikával egyszer Magyarországon, egy ilyen hamisítási probléma, akkor jöttek hozzám nagyon-nagyon sokan, és megkérdezték, hogy hogy is történt ez, mint történt, és annak is a történetét szabályosan elmondtuk, és nagyon soknak megváltoztattuk a véleményét pozitívra, mert nagyon csúnyán lejáratták Magyarországot, úgyhogy ebben is besegítünk.

I: Ez a váltás, tehát hogy végül is egy alkalmazotti munkakörből vállalkozó...

R: ...vállalkozóvá váltam...

I: ...lett (interjúalany neve), ezt hogy értékeled, illetőleg, örülsz neki? Mennyire szeretted ezt az üzletet? És hogy a nő...

R: Én ezt, én ezt, én örülök neki, én örülök neki, hogy, hogy ez így sikerült, a szerencse révén is, meg avval, hogy kerestem a lehetőséget, hogy milyen, milyen munkát tudok végezni, mert egy nő azért nem tud ám mindenfajta munkát elvégezni. Én nem tudok elmenni asztalosnak, én nem tudok elmenni kemény fizikai munkára, nekem valami olyat kellett választani, amit egy nő tud is csinálni. Tehát itt tulajdonképpen be..., bejött a nőiességemnek a kihasználása.