My personal story

Most akkor egyet ugranék, ugye olyan érdekes volt, hát ugye amikor már felnőtt lettem, műszaki egyetemet végeztem, és az első munkahelyemen egy olyan furcsa helyzetbe kerültem egyszer, hogy hát férfi főnököm volt, azóta neves politikus lett belőle, de hát... és valamiért ő '56-os múltja miatt, az a főnököm nem volt kedvelt a felsőbb vezetés előtt és ezt az amúgy nagyon jól működő laborunkat szétdobták, és engem is, néhány kollégával együtt betettek egy ilyen összeszerelő, bemérő műhelybe, ami tekintettel arra, hogy mérnök vagyok, hát egy kicsit büntetésnek, megalázásnak szánták. De hát fiatalok voltunk, nem törődtünk vele, ott dolgoztunk, szereltünk, bemértünk, kész. Na most ott volt húsz férfi, nagyjából olyan húsz és harminc közötti életkorú férfi, és a főnökünk egy nő volt. Egy főnökasszony volt, egy bizonyos (női név2), szintén villamosmérnök, akit... nagyon kedveltünk, csinos, magas, megtermett hölgy volt, és hát rögtön szimpatizált velem és sokszor odaült hozzám az én asztalomhoz és beszélgettünk. És legnagyobb megdöbbenésemre, ennek az (női név2)-nek az volt a mániája, hogy a férfiak azok magasabb rendű személyiségek, mint a nők. Na most, hát én ugye, aki gyerekkorom óta valahogy éppen, hogy kicsikét inkább a fordítottját éreztem, hát ennek a képtelenségét felfogtam és evvel az (női név2)-vel én sokszor vitatkoztam, szegényke, néha meg is sértődött, mert hát az ő érvelésének a képtelenségére úgy sokszor rávilágítottam. De igazából láttam, hogy nem sikerült meggyőzni, tehát ő abban a hitben élt, mondom egy csinos, okos, vezető állású, férfiakat vezetett, és ő úgy érzi, hogy a nők kevesebbet érnek, egyszerűen amiatt csak az, hogy nők, kevesebbet tudnak. Szerencsére azért már úgy akkor úgy felkészült voltam, hogy tudtam női vezetőkről, női tudósokról, meséltem neki (nevet), hát láttam, hogy egy kicsikét úgy megsértődött. Később ugye elváltak útjaink, de egyszer még összetalálkoztunk, mindegyikünk akkor már máshol dolgozott, és akkor tényleg olyan nagy örömmel ismertünk (nevet) egymásra, hogy ki, hogy s merre van. Tehát ilyen furcsaságokra... igen?

I: És... ez a hölgy hogy tudta összeegyeztetni a pozícióját, hogy férfiakat vezet, hogyha ő általában ezt gondolja? Vagy ez nem okozott konfliktust?

R: Nem okozott konfliktust.

I: Vagy ő egy különleges nőnek tartotta magát?

R: Dehogyis. Saját magával együtt a nők kevesebbet érnek, és passz. Tehát ez így neki benne volt. Tehát, ezt a kérdést ő nem tette föl...

I: És milyen területen érnek kevesebbet vagy ez hogy…?

R: Tehát általában mint értelmi képesség, mint általános értelmi képesség. Na most kétségtelenül, úgy az alkotószakmában kevés nőt látni. Tehát visszatérve... én villamosmérnöki karon végeztem, ahol meglepően sok lány volt, a villamos-karon, a gépészkaron általában hangsúlyos a férfi többség, ott talán ha 10% lány volt. De a mi karunkon, mi 500-an voltunk ezen az évfolyamon... legalább a 40%-a nő volt, lány volt. És abba belefért, hogy volt, ugye közben férjhez ment, gyereket szültek, tehát teljesen, normál életet éltek. De... a szakmában viszonylag kevesen maradtak ezek közül. Tehát ugye, én néha, még összejárok a régiekkel, néha régi csoporttársakkal, meg így hírek vannak, hogy ki mit csinált az élete során. Tehát, hogy igazából, tehát a nők közül a szakmában egyetlen egy valakiről tudok, aki a régi (cégnév1)-nek a fejlesztő mérnöke volt és most mit tudom én, ötször is tulajdonost cserélt ez a gyár, de ő még most is ugyanazon a helyen és tényleg még most is fejlesztő, illetve egy másik lány, aki szintén ő is.. bocsánat... tényleg úgy a szakmában maradt, bár erősebben ugye a szoftver, tehát a programozás irányába ment el, tehát a mi szakmánk olyan volt, hogy... ilyen... hogy is mondjam, ilyen gyártási folyamatokat, vegyipari folyamatokat vezérelni, irányítani hogyan kell, milyen eszközökkel, milyen programokkal, tehát széles alapokat kaptunk, de nagyon sokan közülünk egyetem után még elvégezték a matematika szakot és ebben élenjártak a lányok, akik közül nagyon sokan lettek matematikusok, de nagyon sokan lettek kereskedők, nagyon sokan lettek olyanok, akik ilyen közgazdasági, szociológia, antropológusok lettek, a jó Isten érti. Tehát tulajdonképpen az egyetem csak mint egy széles szellemi alap szolgált, nem mint pálya.

I: De a fiúknak inkább.

R: Fiúknak inkább. Fiúknak inkább. Igen, igen. Tehát ugye nagyon sok fiú volt, akik tényleg gyárakba, üzemekbe mentek... er... az én munkahelyi, én ilyen vándormadár típus voltam, tehát sok munkahelyen megfordultam. És... általában... jellemző volt, hogy rendkívül kevés lány dolgozott, nő dolgozott azokon a helyeken. Egy kivételével, én dolgoztam a (cégnév2)-ben, ahol... sok terepmunka volt, ott érdekes, ott is voltak lányok, tehát ugye, akik… a nyersanyagkutatás során ugye itt ezeket az eszközöket telepíteni kell... er... rögtön ki kell értékelni az eredményeket, tehát ezek között voltak lányok, de leginkább a lányok a szoftveresek, a programozók között voltak, tehát mi fiúk pedig hát ugye hardver eszközöket fejlesztettünk, és ezen a területeken szinte kizárólag fiúk voltak. Na most, a kapcsolatunk az akkori nagy Szovjetunióval, aki a legnagyobb vevőnk is volt… és ezeket a berendezéseket, amiket mi elkészítettünk, tehát ami a geofizikai kutatásokat kiszolgáló eszközök voltak, ezeket legnagyobb részt hajóra telepítettük. Na most ez egy nagy buli volt, ugye szovjet, ilyen kutató hajókra kerülni, jól éreztük magunkat, és... úgy belegondolt az ember, hogy itt lányok dolgozzanak, elképzelhetetlen volt. Tehát itt ilyen 24 órás megszakítatlan munka volt, itt a... a matrózokkal, ugye, hát ottani matrózok, hát igazából azok is geofizikus kollégák voltak, ugye együtt kellett élni, enni, inni velük. Mm... Bár a stílus nem az, amit az ember matróznak gondol, ugye én megpróbáltam néhány, ugye magyar viccet elmondani nekik, amik hát kicsit trágár vicceket, és akkor szörnyül... láttam, hogy ők összeborzongtak, s akkor mondták, hogy "hát mi ilyeneket nem beszélünk," ezt mondták az ottani matrózok. (nevet) Pedig azt hittem, hogy ezek a szaftos magyar viccek, ezek majd... Na most, úgy alakult, hogy én ráadásul oktattam is a mi berendezéseinknek a szervizét, és jöttek hozzám tanítványok, szovjet kollégák. Egy alkalommal olyan 20-30 fő jött, tehát a Szovjetunió különböző részeiből, akik ezeket a berendezéseket felhasználták, és átlagosan egy nő volt közük, aki evvel foglalkozott. Tehát ez a férfi-uralom, ez valahogy nem magyar egyedi jelenség volt. Na, visszatérve, tehát én a 80-as években hamar kerestem, mikor a politikai rendszer egy kicsit lazult és lehetővé tette, hogy mellékfoglalkozásként már önálló, privát vállalkozások alakuljanak, én az elsők között voltam, először gazdasági munkaközösség, kisszövetkezet, KFT, és azóta is... És... ez... avval járt, hogy szintén sokszor kellett vidékre mennem, más üzemeket is megismerhettem, és... nőkkel kizárólag laboratóriumban találkoztam. Tehát, akik az eredményeket kiértékelték, tehát a partnereim között is, az üzemekben is, kizárólag férfiak voltak. És ez valahogy ez már annyira megsz... tehát természetesnek volt, hogy ha... nem is tudom, hogy hol találkozhattam... Aztán a mellékmunkám körül, mikor már önállósodtam, tehát 1985-ben annyi munkám volt már a privát munkámban, hogy ott tudtam hagyni az utolsó állami munkahelyemet, ahol még azért voltak lányok, tehát ezek... én a (cégnév3)-ban dolgoztam '80 és '85 között, és ott még sok hölgy volt, de azok is inkább a szereldében dolgoztak, beméréseken, ami hangsúlyozottan azér' olyan tiszta munka volt. Tehát valahogy itt éreztem, hogy a nők, eleve, nem is mennek bele olyan munkákba, ami... hogy idézőjelbe, hogy piszkos munka. Tehát, ami... er... piszkos dolgokba kell belenyúlni. Ennek látszólag ellentmond, hogy a vegyészeknek viszont a döntő többsége lány. Er... tehát a labormunka. De ez is valahogy... er...

I: Az valamennyire tiszta.

R: Tiszta... igen, igen. Tehát valamilyen tisztaság, ősi tisztaság fogalma kapcsolódik az én fejemben a nőiséggel.
(…)

R: (…) Csak az volt, mondom, a furcsa, hogy a férfi szerepek, azok rögtön a munkában is... tehát a férfiak voltak azok, akik a fejlesztési feladatokat, a külső szereléseket elvállalták, tehát a nagyobb presztízsű munkák, azok mindig férfiaknak jutottak. A kisebb presztízsű munkák, leszámítva a szoftvert, mert az is aztán az elismert... de ott is többségben voltak a férfiak, de ott mondjuk legalább annyian voltak, ha nem is annyian, de mit t'om én, 40% nő volt. Tehát ott hangsúlyosabb volt a női jelenlét. Tehát ott, az egyik, amelyiknek úgy még presztízse volt.

I: És ez... ezt nem tudom, hogy mennyire van rálátása, hogy azóta ez változott? Tehát most nagyon megnőtt, gondolom, a szoftver területnek a presztízse.

R: Igen, de azt is most már átvették a férfiak. A neves szoftveresek, ugyanúgy férfiak.

I: Ezért kérdeztem, hogy most már, inkább férfidominancia van?

R: Igen, igen, igen. Tehát a női, a presztízzsel rendelkezett női szerepek valahol az orvosi területen, meg a közgazdász. Orvos, közgazdász, ahol inkább nők vannak, tehát amennyire én beleláttam, például a fiamnak az évfolyamtársai, ugye közgazdászként végzett, ott is legalább 50% nő volt, és ez egy olyan alapképzést, tehát nagyon sokféle pályára el tudja indítani az embert. Tehát… a legtöbb újságíró, a legtöbb politológus, ezek közgazdász alapképzettségűek is, és hát a marketing területtől kezdve a tényleges vállalatirányítási rendszerek, és ezekben rendkívül sok a nő. Na, most, ahol a női szerepeket nagyon erősnek és hangsúlyosnak látom, az ilyen marketing, az eladások területén, tehát engem, mikor különböző cégek megkeresnek, hogy eladjanak valamit, kizárólag nők keresnek meg. Elvétve férfi. Tehát az a turbékoló női hang, aki fölhív, akinek nem lehet nemet mondani, hogy "(interjúalany neve) úr, engedje meg, hogy tegezzem" és akkor el akar adni valamit, mit tudom én, tisztítószereket...

I: Ezek a telemarketingesek?

R: Igen. Igen, igen. Tehát, ezek, rendkívül sokat… vagy pedig azt szeretnék, hogy a cégemet megjelentethessék az ő cégadatbázisukban, egy nyilvántartási díj... Hm... Több szélhámost is kiszúrtam már ezek között, hogy hát mit tudom én, nem létező cég nevében kéri az átutalást. Férfiak ezek között egészen ritkák, van, de érdekes módon, külföldre, tehát van németországi partnerem, aki sokszor fölhív, magyar fiú, hogy hát nem akarok-e megint ilyen-olyan alkatrészeket árulni, nem akarom... De ezeknek is a többsége, itt... az email-listámon is, hát az emailjeimnek a 90%-a kereskedelmi jellegű, hírlevél és ezeknek is az aláírója, többségében nő. Tehát nem vagyok ehhez felkészülve, hogy ennek igazából magyarázatát adjam, hacsak nem ez az egy... buta vélemény, ami talán, hogy valahol ebben bejön a szexus, tehát olyan értelemben, hogy... mikor így reklámban is ilyen csinos nővel adnak el valamit, akkor az valószínűleg kedvezőbb fogadtatásban rész... még a nők között is. Tehát hacsak nem ugye férfi árut adnak el, akkor mindig, ugye, az a macsó férfi borotválkozik, tehát... er... feltűnő, hogy például humoristák között nincsen nő. Írók között egyre több a nő, de humorista nő... Olyan nőt ismerek, akinek humora van, mit tudom én, a (színésznő neve1), aki... rögtönözni tud, megszólalásai vannak, de mikor ilyen stand up comedy-ket nézem, néha olyan jóízűen nevetek... kevés a nő... er... Már nem jut eszembe... (gondolkodik) a (színésznő neve2), aki nő és ilyen ízes, jó dumájú... Tudja, kiről beszélek?

I: Nem, őt nem ismerem.

R: (színésznő neve2)! Föl vagyok háborodva. Elég idős, hát már 80 fölüli, meg a (színésznő neve3)... Régebben a (színésznő neve4) volt, teljes (inaudible) olyan ízesen beszélve, akármi hülyeséget mondott, az mindig poénosan sült el (sóhajt), de ez kevés volt. Tehát ugyanez a karakter, tehát az a joviális karakter férfiben valahogy ez is úgy jobban jött át.
(…)

R: (…) '76-77-ben, pontosan nem emlékszem, melyik évben, én mikor még Magyarországnak nem volt diplomáciai kapcsolata Izraellel, én úgy a kaland kedvéért, hát huszonéves voltam, kiszöktem Izraelbe. Egy trükkel. Bécsbe kimentem és akkor ott szereztem útlevelet már Izraelbe és repülőjegyet, ó, szóval, nagy kaland volt. (…) Na most, még így izraeli élményeim is talán egy kicsit idetartoznak, amiből még mesélnék egy valamit. Nekem nagyon jó dolgom volt, mert az én szüleim, tekintettel arra, hogy pedagógusok voltak, és hát a tanítványaiknak, a holokauszt után nagyon sokan elkerültek Izraelbe, és sokan közülük, ugye, pont a 70-es években voltak vezető állásokban, ottani egyetemnek a rektora volt az egyik ismer... sok ilyen... miniszteri rangban lévő, ma kormánybiztosnak neveznénk őket... és engem vittek mindenfelé az országban. És történt egy alkalommal, hogy eljutottunk a Golán fennsíkon egy olyan telepre, ahol... hát egy ilyen sivatagos terület után hirtelen láttam, hogy ilyen angol típusú házak... egy ilyen kis faluközösség. Hát éppen arra volt, szerencsére, dolga, aki engem vitt... az volt, tehát egy olyan miniszteri biztos volt, aki az új letelepülésekkel foglalkozott és valami vitát jött oda elsimítani. Na, most hát kiderült, hogy itt ilyen részben Angliából, részben Amerikából betelepült házaspárok, fiatal házaspárok éltek. Úgy vettem észre még inkább angolul beszéltek, de fiatalok voltak és a gyerekeik pedig éppen ilyen óvoda-szerűségben voltak, és olyan erősen, hangsúlyozottan nemzeties nevelésben részesültek. És engem ott körbe vittek és döbbenten láttam, hogy az egyik helyiségben ott van egy svájci eredetű, hatalmas számítógép, amit, mivel valamennyire értek hozzá, hát az akkori világ egyik leghatalmasabb teljesítményű számítógépe volt, és körülötte pedig még be nem kapcsolt terminálok tömkelege. És akkor ugye megkérdeztem, ejnye már no, tessék már nekem megmondani, hogy evvel a számítógéppel itt a sivatag közepén mit tetszenek csinálni? Azért mégiscsak ugye furcsa volt... (nevet) Hát aztán azt mondja nekem, hogy népgazdasági modelleket futtatunk. Mondom, jól hallok? Micsoda? Népgazdasági modell? Hát ugye az csak a szocializmusban volt, hát a szocialista gazdaságnak az volt az alapja, a tétele, hogy azért jobb, mint a kapitalista, mert ez egy tervezett, nincsen véletlenszerű piac, hanem kiszámított gazdaság van... és ezek meg ezt csinálják... hát azért... összevegyítették a... A nők voltak ott akik a... tehát ott is megvolt ez... az egész történetet erre akarom kifuttatni, hogy a nők voltak azok, akik éppen akkor tanulták a számítógép kezelését, az adatbevitelt, azt a nők csinálták. Tel Avivból érkeztek a gazdasági adatok és férfiak írták a programokat, amik... tehát a kiértékelő programokat és a nők voltak azok, akik ezt szépen be klamperolták. Tehát valahogy ez a... a férfi ugye az, aki a hangsúlyos, a fontos feladatot csinálja, pedig hát ezek, Amerikából meg Angliából jött fiatal szakemberek voltak, akik hát valamilyen Izrael iránti idealizmusból jöttek oda, de azért nekem azért furcsa volt, hogy ők azért úgy együtt akartak maradni, mint ahogy a német svábok együtt maradtak (goes to pick up the phone)
(…)

R: (…) Lényeg az, hogy tehát bizony ez a.. ez a fajta... lányoknak ez a különválása, és ráadásul, az egyetemen sok lány rendkívüli teljesítményt nyújtott. Tehát így matematikában, ebben-abban, a lányoknak egy jelentős része... voltak buta lányok is... de... feltűnően nagy volt az aránya a kiemelkedő képességű lányoknak. Ezeknek jelentős része viszont mégsem ment a szakmába. Tehát van olyan, aki bankigazgató lett közülük, a másik pedig... hát a szociológia professzora... tehát professzori rangja van. És szidja a mai egyetemi hallgatókat, hogy milyen buták, felkészületlenek... Mi is ilyenek voltunk, csak hát azt már elfelejtette. (nevet)